A minap kezembe akadt ez az érdekes kis tanulmány:
Elgondolkodtató és szerintem páran a homlokukra is csapnak, hogy ‘Tényleg! Én is kitöltöttem a tesztet!’ és valószínűleg sokan vannak, akik magukra ismernek. Amikor vállalkozást alapítottunk, akkor mi is szembesültünk végtelen kérdéssel, mert vállalkozást alapítani nem könnyű.
Én egy picit úgy tudnám elképzelni, mint az Ötödik Elem című filmben, amikor Lilu menekül egy folyosón (eddigi élet) és a végén kilyukad az épület oldalnyílásán és ott van előtte az egész város. Mindenfele autók cikáznak, meg ilyen repülő cuccok és azért ez meglehetősen félelmetes. Na amikor mi azt mondtuk, hogy céget alapítunk, nekem kicsit ilyen érzés volt. “Hova menjünk? Most mit kell csinálni? Most jó az, ha ezt csináljuk? És ha ezt? Mi van, ha megbüntetnek? Egyáltalán, milyen jogaink vannak?” stb. – ilyen kérdések vetődtek fel bennem. Kevesen voltak, akik tudtak bármit is mondani az egész témáról és jóindulatúan álltak hozzánk (ezúton is köszi Nurse-nek, barátunknak és ügyvédünknek, valamint Andrisnak a Gyümölcstárhely marketinges-tulajdonosának, hogy már a minusz egyedik lépéseknél mellettünk álltak ;) ), de végül úgy néz ki csak belejövünk.
Miközben pedig Ők itt voltak és okos tanácsokkal láttak el bennünket, egyre több olyan emberrel is találkoztunk, akik a (sajnos) tipikus magyar vállalkozó kategóriába tartoznak, akik tudják, hogy merre vannak a milyen kiskapuk és hogy hogyan lehet minél előbb levágni az arany tojást tojó tyúkot. Akik szerint lúzerek vagyunk, ha tisztességesen csináljuk azt, amit csinálunk és voltak olyanok is, akik szerint már az is hülyeség, amit csinálunk.
Nos, nem is értük csináljuk. ;)
Fel is merült egy csomó dologgal kapcsolatban, hogy lehetne azt egy kicsit másképp, úgymond “ügyeskedve”, de valahogy az összes ilyenre (még a legapróbbakra is) az volt az egyértelmű közös morális reakció, hogy “NEM”. Nem fogunk azok közé tartozni, akik szeretik ugróiskolának használni a törvényes kereteket, vagy akik mindig a könnyebb utat választják. Nem fogjuk meglopni az embereket, se közvetlenül, se közvetetten.
Úgy döntöttünk, hogy mi a nehezebb utat választjuk és példát mutatunk (egyébként tökre egy apró döntés volt az egész… mindenki dönthetne így :D). Azt hiszem, így tudunk talán a legjobban hozzátenni ehhez az egészhez: a saját hatókörünkben csináljuk jól és helyesen.
Ti mit gondoltok? Lúzerek lennénk? :P
